Múlt heti adósságomat törlesztem ezzel a poszttal; a szombati bolhapiacozás közben lőtt képek kommentelésére fogok szorítkozni, hiszen a nyüzsgedelmes hangulat szavakban úgysem átadható, hát álljanak itt a fotók.

Gyertyaszentelő napjára tiszta idő kerekedett - nem mintha nem az lett volna előtte is - szóval volt árnyék és a rákövetkező hétre el is romlott az időjárás (10-15 fokos és borongos esős napok) ... De ezt akkor még nem tudhattam.

Szóval a piacozást G. úrral együtt terveztük nyélbe ütni, aki egy ide emigrált magyar nyúgdíjas bácsi és a család egy tagjának ismerőse. Így mikor várható idetelepülésem szóba került, G. úr nagy örömmel jelezte, hogy meghajlott kora ellenére, igyekszik mindenben segítségemre lenni. (Például bolhapiacra járásban társaságot nyújtani.)
A találkozó felé vezető úton ismét át kellett szállnom, így megint szemügyre vehettem az orosz és arab negyedek határán álló házon logogó szakadt német zászlót.

Maga a bolhapiac és árúkészlete első blikkre hozta az elvártakat, ami sokkal érdekesebb volt az a környezet, jelesül a régi, lebontásra váró arab negyed szolgáltatta a közeget (a lakók máshova távoztak közel-közép múltban). A hangulatot jól árnyalja a távolban magasodó belügyminisztérium szigorú épülete, az előtérben a piaccal, ami döntő többségben oroszok által látogatott és a kettő közötti feszült fókuszpontban helyezkedik el az arab minaret.

Nem tudom miért fordul el a kép a beszúrást követően, így a kedves blogolvasó a kínai porcelánt elforgatva tekintheti meg, mindez viszont nem ront a vitrin csinosságán.

Ha a szalont már sikerőlt porcelánnal és ántik bútorral berendeznünk, akkor figyelmünket a dolgozó szobára irányíthatjuk. A Rheinmetall - panzereknél valamivel békésebb termékén - írógépén akad meg a szemünk, dán billentyű kiosztással. 

Munka után jól esik egy korsó germán sör. (Megintcsak a képelforgatási problémában jelenik meg a technika ördöge.) A felirat pedig, Alt-Österreich, azt nem tudjuk, hogy mégis melyikre gondol a művész, talán a Monarchiára, talán az igazi Habsburg birodalomra - mindenféle balkáni népek nélkül - talán a Német-Római császárságra? Valószínöleg mindez a szemlélődőre van bízva, de az világos, hogy a "legyen úgy, mint régen volt" frázis tőlünk keletre és nyugatra is meghallgatásra talál.

Egy talpalatnyi középeurópa jelenik meg előtünk a zsíros és tejes bödönök rendezett sorait látva.

Az árus talán nem is tudja, hogy egy igen értékes patikamérleget veszteget itt a laikus érdeklődök számára.

Egy hipszterebb butikba lépve ámerikában érezhetjük magunkat, a tipikus borbélyszékeket és Popey-t látván.

Lelki táplálék is akad itt bőven hanglemezek formájában.

S végezetül, mint mindig, messze került hazánk fia zárja e posztot is (megint elforgatódva ...):