Az ikea ágynemű melegében töltött első éjszaka alatt úgy feltöltekeztem kalandvágyból, hogy a szabbatra nagy terveket kovácsoltam: miután kinyomoztam, hogy voltaképpen egészen türhető a buszközlekedés szombatonként, nem volt több kifogásom, hogy a belvárosba esedékes látogatásomat tovább halogassam.
Délben felpattantam a 40-es buszra és a belvárosba vettem az irányt. A lakásom illetve az egyetem környékéről egy jó 30-40 perces busz út választ el a centrumtól. A belváros légvonalban nincs túl messze, de mivel Haifa számos dombra épült, amiket sok esetben rettenet szakadékok választanak el, a buszok többnyire igen kacskaringós útonvonalakon közlekednek, Ennek oka, nem csak a szakadékokba zuhanás elkerülésének óhajtása, hanem a tipikusan dombtetőkre épült városnegyedek útbaejtésének szökségessége is.
Ahogy talán már korábban is írtam, igencsak vegyes városképekbe botlik idelenn az ember fia. Akadnak felsőkategóriás lakóparkok, családiházas zöldövezetek, de a mai buszutamrévén túlnyomórészt a közelkeleti lakótelepek szépségeit tekinthettem meg. A legtöbbjük hangulata körül-belől olyan, mintha egy lepukkantabb pesti lakótelepet rádobtak volna a pálmafás Gellért hegyre, s mindezt földközi tengeri kilátással.
(Neve Shaanan-i tipikus városkép. Forrás: Google)
A dombokon fekvő városnegyedek apropóján tegyük meg első történelmi kitekintőnket:
A szocreál-szürreál hangulat nem véletlen, hiszen a '80-as évek óta több millió fő vándorolt ki a Szovjetunióból és telepedett le itt (a héberen kivül legtöbbet beszélt nyelv itt az orosz). A poszt-szovjet alija érdekes magyar vonatkozásáról itt ír a magyar wikipédia.
A panelokat elhagyva a tervezett buszozásom második felét inkább gyalog tettem meg a
felé.
Érdekes hangulatú és
szép utcákon.
Elhaladtam a Bahái kert mellet is. (Hogy ez pontosan micsoda, még nem tudom, így a kedves érdeklődőt a wikipédiával való konzultációra hívom fel.)
Sajnos egészen fel csak igaz baháiok mehetnek, így nekem a lépcsősor aljából, a tenger felé lőtt képpel kelett beérném, íme:
A tenger felé vezető Ben-Gurion sugárút mentén húzódik az egykori német kolónia (az utcanév választással kapcsolatban érzek némi fricskát ...).
Na de, mi is ez a német kolónia?
A németek a XIX. sz. közepén érkeztek ide, mint az Evangélikus egyházból kizárt radikális szekta, a Tempelgesellschaft tagjai. Az akkori Palesztina számos területén hoztak létre telepeket és várták Krisztus második eljövetelét.
Jó némethez híven, szorgosan tüchtig házakat építettek,
s ezek kapufélfáját jámbor idézetekkel ékesítették:
A kulturális kavalkádról a dekoráció, a német hatásról pedig a lokál neve árulkodik:
II. Vilmos császár itt jártáról tábla emlékezik meg,
Jeruzsálembe vezető útja során, ahol - a tábla tanulsága szerint Herzl Tivadarral is találkozott.
A németek a II. Világháború alatt és után távoztak ...
A turisták által gyakran látogatott környéket elhagyva, láthatóan lassabb ütemben halad a gentrification.
És - M. M. kolléga whatsappon elejtett szavaival élve - egyfajta levantei art deco hangulat lesz úrrá rajtunk.
A mai képes poszt zárása képpen - jóllehet itt még nem ért véget a sétám - álljon itt az elmaradhatatlan magyar easter egg:
